PéJé beszélget #34 | Csak a paralimpiai arany hiányzik – Csejtey Richárd asztaliteniszező, paralimpikon életútja

PéJé beszélget #34 | Csak a paralimpiai arany hiányzik – Csejtey Richárd asztaliteniszező, paralimpikon életútja

Csejtey Richárdnál még csecsemőként gyermekbénulást diagnosztizáltak. Gyerekként imádott focizni, de testi hendikepje megakadályozta abban, hogy futballista legyen. Aztán birkózott, de egy szint után ezt is abba kellett hagynia, versenyszerűen már nem űzhette. Az asztaliteniszben tudott kiteljesedni, sikeres paralimpikon lett belőle. A 2000-es Nyári paralimpiai játékok volt az első, amelyen részt vett, a 2020-as tokióira nem sikerült kijutnia, viszont a 2024-es párizsin ismét ott volt, a hatodik paralimpiáján. Azt mondja, a sport rengeteget adott neki, egyfajta dopping, a pingpongnak köszönhetően lett céltudatos, kiegyensúlyozott ember. dcastből kiderül: * mikor tudatosult benne, hogy nem tartozik a teljesen egészségesek közé, * miben nyilvánult meg a betegsége a gyermekkorában és miben manapság, * hol került kapcsolatba az asztalitenisszel, * hogyan lett a hobbiból életforma, * s hogy lett belőle versenyekre járó sportoló, * mi az a dolog a versenyek kapcsán, amitől mind a mai napig fél, * mi alapján kategorizálják az asztaliteniszező paralimpikonokat, * mennyire nehéz kijutni a paralimpiára, * hogyan emlékszik vissza a paralimpiai debütálására, a 2000-es sydney-i játékokra, ahol szólóban, az első versenyén kikapott, párosban viszont érmes lett, * milyen nüanszokon múlik a siker, * mennyire játszik közre a szerencse, * miért nem jött össze a legnagyobb dicsőség, amikor világranglista-vezetőként utazott ki két paralimpiára is, * milyen volt a pekingi paralimpia, az asztalitenisz hazájában, * mivel magyarázza a délkelet-ázsiaiak dominanciáját ebben a sportágban, * hogyan sikerült a párizsi paralimpián egy ukrán versenyzőnek legyőznie a legyőzhetetlennek tartott kínait, * hogy látja, nekifut-e a következő, a hetedik paralimpiájának, * elérhető-e még a hiányzó aranyérem, * minek tulajdonítható a paralimpiák növekvő népszerűsége, * mit tanulhatunk mi, egészséges emberek a paralimpikonoktól, * szövődnek-e barátságok a sportolók között, * hogyan lett belőle edző, * edzőként milyen problémákkal szembesül, * hol látja magát tíz év múlva. Csejtey Richárd asztaliteniszezővel, paralaimpikonnal Puha József beszélgetett a párizsi paralimpiai játékok után. Az interjú a 2024. október 7-i Nappaliban hangzott el.

Szöveg-köz #13 | „Nagyon nehéz viccelni, mert jön valaki és rögtön komolyan veszi“

Május utolsó hétvégéjén a pozsonyi Óváros ismét a könyvek és az irodalom találkozóhelyévé vált: a 13. BRaK könyvfesztivál könyvkiadókkal, szerzőkkel, olvasókkal és számos kísérőprogrammal töltötte meg a város központját. Az eseménynek idén is voltak magyar vendégei. Az aktuális epizódban közülük két alkotóval, Cserna-Szabó Andrással és Darida Benedekkel beszélget Paszmár Lívia – másnaposságról, gasztronómiáról és irodalomról, a nemrég megjelent közös kötetük, a Giganagy macskajajkönyv kapcsán.

Nyugaton a helyzet #55 | Mindig nyerni nem lehet

Pecze Károly szlovákiai magyar labdarúgóedző-legenda a legnagyobb szlovák kluboknál, de Lengyelországban, valamint a görög és a török élvonalban is dolgozott. Mi azonban leginkább a DAC vezetőedzőjeként emlékezünk rá szeretettel, hiszen 1987-ben az ő irányításával nyerte el a dunaszerdahelyi klub máig egyetlen trófeáját, a Csehszlovák Kupát. Ficza János az idén 80 éves Karcsi bácsival nemcsak csallóközi emlékeiről és a fociról beszélgetett, hanem a zenéről, a tanulásról, és arról is, hogy mi a hosszútávú siker titka. A felvétel 2026. június 6-án került adásba.

PéJé beszélget #33 | A harmonika mestere – Rácz Tibor gazdag pályafutása

Bodri Eleonóra egyik kedvenc riportalanya volt, gyakran hívta a műsoraiba. Azokon kívül is órákat tudtak beszélgetni. A gasztronómiáról, az utazásokról, a zenéről, mindenről. Nagy megtiszteltetés, hogy szeretett kolléganőnk tavaly augusztusi halála után legalább egy interjú erejéig „megörökölhettem” őt. Lehangolva érkezett a stúdióba, az orvostól jött, de gyorsan átállt, felvette a ritmust. Ehhez hozzájárult az is, hogy kapott egy telefonos üzenetet Salzburgból, az osztrák tanítványa tudatta vele: sikeres vizsgát tett. Rácz Tibor harmonikaművész egyszerre már-már gyerekesen vidám, humoros ember és komoly, vérprofi zenész, akitől mindent meg lehet kérdezni, és mindenre hiteles választ ad. „Az ember húszéves koráig nőjön fel, harmincéves koráig művelődjön, okosodjon, negyvenéves koráig próbálja ki, mit sikerült megtanulnia, ötvenéves koráig kamatoztassa a tudását, hatvanéves koráig bizonyos dolgokat zárjon le, és kezdjen el komplexen gondolkodni. Mert az okosság a hatvanas éveiben jön, a bölcsesség a hetvenesekben, a nyolcvanasokban pedig már minden kérdésre tudja a választ. Csak senki sem kérdez tőle” – vallja, amit idősebb kollégáitól hallott. A podcastből kiderül: * hogyan emlékszik vissza a Nórával folytatott rádiós és magánéletbeli beszélgetésekre, * milyen volt a nagymamája konyhája, * miért nem ismeri lakóhelye postását, * ki a „partnere” immár hetedik éve, amióta egyedül él, * melyik három tévécsatornát nézi, * mi változott meg az életében azzal, hogy nyugdíjas művész lett, * mi mindenre jött rá nyugdíjasként, * milyen „munkabalesettel” kereste fel az orvosát, aki zenészként az évfolyamtársa volt az egyik növendékének, * miért elengedhetetlen a szigor a zenetanításhoz, * mennyit változott a harmonikazene oktatása és helyzete az elmúlt évtizedekben, * beszűrődött-e a televízióból ismert tehetségkutatás az ő szakmájába, * szeretne-e most pályakezdő fiatal lenni, * milyen az erkölcstelen zene, * miért nem szereti a rétegzene kifejezést, * hogyan telnek a mindennapjai, * hetven felett kell-e még az inspiráció, * miért tegezik a tanítványai, * mi alapján választja ki őket, * a diplomakoncertjük után maradnak-e ezen a pályán, és tudnak-e érvényesülni, * foglalkoztatja-e az elmúlás, * miért imád „szerdahelyiesen” beszélni, * milyen lesz a szeptember 18-i bemutató koncertje Dunaszerdahelyen, a róla elnevezett kamarateremben, * nagy utazó hírében álló emberként hova készül a nyáron. Rácz Tibor harmonikaművész Puha József vendége volt a május 25-i Nappaliban.

Nyugaton a helyzet #54 | A közös éneklés ünnepe – huszadik alkalommal rendezték meg a Kodály Napokat

A Nyugaton a helyzetben egy nagy múltú és rangos rendezvénnyel foglalkoztunk, amely jubileumához érkezett. Huszadik alkalommal rendezték meg Galántán a Kodály Napokat, a Szlovákiai Magyar Felnőtt Énekkarok Országos Minősítő Versenyét. A közel hat évtizedes múltra visszatekintő rendezvény – bár külsőségeiben sokat változott – alapvonásaiban ma is megmaradt annak, amivé az alapítók a kodályi örökség szellemében szánták: a minőségi kóruszene és a közös éneklés ünnepének. A jubileumi alkalom kapcsán a szlovákiai magyar kóruszene három meghatározó alakjával, Szalay Szilviával, a Szlovákiai Magyar Zenebarátok Társasága elnökével, valamint Stirber Lajossal és Kazán Józseffel, a társaság elnökségi tagjaival beszélgettünk a hazai magyar kórusélet múltjáról, jelenéről és jövőjéről. Szó esett a Kodály Napok történetéről, a kórusmozgalom változásairól, az utánpótlás kérdéséről, valamint arról is, mit jelent ma közösségben énekelni. Szalay Szilviával, Stirber Lajossal és Kazán Józseffel Jakubecz László beszélgetett a Nyugaton a helyzetben.