Kuuntele Új Egyenlőség

A vámok bevett eszközei a gazdaság, a kereskedelem szabályozásának. A Trump elnök által meghirdetett vámháború azonban nem a szokott mértékben alkalmazza ezt az eszközt. Hogy ebben mennyi a gazdasági és mennyi a politikai dimenzió, erről beszélgettünk Scheiring Gábor közgazdásszal, a Georgetown University Katar professzorával. Ha csak gazdasági szempontból nézzük a Trump által meghirdetett vámokat, és főleg azoknak a logikáját, akkor mindenféle „il”-lel kezdődő jelzővel elláthatnánk: illiberális, illogikus. Ezért Scheiring Gábor arra hívja fel a figyelmet, hogy ne külön nézzük ezt a kérdést, hanem vegyítsük a politikai elemzéssel is. Abban pedig a fő érv a hatalmi dimenzió. Trump megválasztásának sikere abban rejlett, hogy képes volt a gazdasági elittel és a leszakadó munkásosztállyal választási koalíciót létrehozni. Az utóbbi azért érdekes, mert a hagyományos baloldali erőknek volt ez a támogatói közege. Ugyanakkor a globalizáció veszteseiként nem kaptak ahhoz sem magyarázatot, sem segítséget, hogy miért pont az ő munkahelyük ment el más országokba, miért pont ők vesztették el az indusztriális társadalomban kivívott helyüket. Erre a Demokrata Párt nem is próbált magyarázatot adni, ezzel szemben Trump megfogalmazta azt, hogy mások a hibásak, és vissza kell hozni ezeket a munkahelyeket az USA-ba. Ennek eszköze, ha jól megdrágítják a külföldön gyártott termékek árát (nyilván nem az előállítási árat, hanem a vámmal növeltet), és ekkor a gyártósor például nem Kínában termel, hanem visszaviszik az USA területére. Ezzel az a probléma, hogy ha lenne is ilyen lépés, annak könnyen az a vége, hogy gyorsítják az automatizációt, azaz a munkaerőt kiváltják gépekre, így a leszakadó munkásosztály nem kap majd újra munkát. Ez azért jelentős politikai frusztrációt okozhat később, de ez a jövő kérdése. A választási koalíció másik része a gazdasági elit. Nekik mintha most kezdene derengeni, hogy elmérték Trump radikalizmusra való hajlamát. Azaz egy védővám addig rendben van számukra, amíg nem veszélyezteti a piacaikat. A mostani intézkedésnek azonban már a racionalitása is nehezen indokolható. Elég, ha a Kína számára kiosztott brutális vámokra gondolunk. Ugyanakkor van még egy dimenzió, ez sem feltétlenül gazdasági. Ez pedig az, hogy a vámháború egy tárgyalástechnikai eszköz, amely képes arra, hogy asztalhoz ültesse az USA-val a világ meghatározó gazdasági szereplőit. Ezt már látjuk, de persze még nem érthető, hogy ennek van-e az USA gazdaságára, vagy társadalmára nézve kedvező politikai kimenete. Amennyiben a globalizáció hasznait élvező gazdasági elit nyer ezen, akkor nehezen lesz teljesíthető a munkásosztálynak tett ígéret. A sok dimenzió egymásra csúszva azt is okozhatja, hogy nincs valódi megoldás erre a problémára. Ezért is rángatja a vámháborút Trump össze-vissza – kívülről legalábbis így látszik.

Az Új Egyenlőség oldalain, podcastjaiban sokat foglalkoztunk a magyar egészségügy helyzetével. A mai adásban a közpolitikai terület változatlan, a földrajzi változott. Az Egyesült Királyságot nézzük meg abból a szempontból, hogyan alakul ott a közegészségügy helyzete. Kiss Ambrus beszélgetőpartnere Faludi Julianna szociológus, a Budapesti Corvinus Egyetem docense. A brit egészségügyi rendszer alapelve az ingyenesség. Ehhez szigorúan ragaszkodik a politika az elmúlt évtizedekben. Ugyanakkor az adatok azt mutatják, hogy a ’80-as években már egyre drágábban lehetett fenntartani az ellátórendszer működését, ami a ’90-es években alulfinanszírozottá is vált. Ezzel együtt csökken az elégedettség is, aminek az oka a várólisták hosszabbodása. A 2024-es adatok szerint csupán a lakosság 21%-a elégedett az NHS működésével, ami drámai csökkenés a 2019-es 60%-os elégedettségi rátához képest. Faludi Julianna a beszélgetés során egy érdekes sajátosságra hívta fel a figyelmet. Miközben brit egészségügyi rendszerről beszélünk, aközben a valóságban nemzeti hatáskörben van sok minden. Azaz a skót egészségügy, vagy a wales-i az adott kormányok irányítási prioritásaitól függ sok tekintetben. Mindez azt is magával hozza, hogy nincs egységes digitális adatbázis, azaz a betegek adatai korlátozottan érhetőek el más-más egészségügyi szolgáltatók számára. Nemcsak ebből következik, hanem főleg a földrajzi és szociológiai különbségekből, de erős egyenlőtlenség is megfigyelhető a rendszerben. Látható egy negatív spirál is, amelyhez hasonlóak tapasztalhatók a magyar rendszerben. Az egészségügyi diagnosztika kapcsán a hosszú várakozási idő arra készteti az embereket, hogy a sürgősségi ellátáson jelenjenek inkább meg. Ezzel azonban elveszik az ott szükséges kapacitásokat, így az az összeomlás állapotában van. A másik társadalmi irány, hogy a betegek – a jobb társadalmi pozícióban lévők – az ingyenességet feladva elindulnak a magánegészségügy irányába. Egyre több helyen látszik foglalkoztatási szempontból a hibrid modell (köz- és magánszektorban is dolgozik az orvos), amely az önkizsákmányolást növeli. A Brexit pedig növelte a létszámproblémákat. Az orvosok elvándorlása mellett egyre nagyobb gond, hogy nem érkeznek az országba például azok a kelet-európai bevándorlók, akik szakszemélyzetként korábban tompították a munkaerőhiányt. A beszélgetés során arról is szó esett, hogy milyen módon próbál ebből a helyzetből kitörni az Egyesült Királyság, milyen új szerepet lehet találni a gyógyszertáraknak, és mi az az otthoni kórház.

Az orosz-ukrán háború jelenlegi állása, a nemzetközi diplomáciai törekvések, az ukrán és az orosz közvélemény, valamint Európa növekvő védelmi szerepe voltak a fókuszban az Új Egyenlőség podcast legfrissebb adásában. Takácsy Dorka Oroszország-szakértő, a CEID kutatója segített feltárni, milyen dinamikák befolyásolják a konfliktust három évvel a háború kitörése után. A beszélgetés során Takácsy Dorka elemzéséből kiderült, hogy az orosz-ukrán háború frontvonalai jelenleg túlnyomórészt "befagytak". A harci cselekmények intenzitása nem csökkent, de egyik fél sem rendelkezik elegendő erőforrással egy áttörés eléréséhez. A szakértő kiemelte, hogy az USA hírszerzési segítségnyújtásának átmeneti felfüggesztése nehéz helyzetbe hozta Ukrajnát, ami közvetlen hatással volt a harctéri eseményekre Kurszk térségében. A békekísérletekkel kapcsolatban Takácsy rámutatott, hogy Trump elsődleges célja a háború gyors lezárása, még ha ez nem is vezetne igazságos megoldáshoz. Az elmúlt két hónapban sokat emlegetett tűzszüneti javaslatok eddig nem hoztak kézzelfogható eredményt. Az ideiglenes, 30 napos fegyverszünet gondolata sem valósult meg, egyik fél sem mutatott őszinte szándékot annak betartására. Oroszország láthatóan hosszú távú konfliktusra rendezkedett be, mivel célja nem a tűzszünet, hanem a győzelem. Ukrajna helyzete különösen nehéz, hiszen az eddig felmerült béke forgatókönyvek jelentős területi engedményekkel járnának, amit az ukrán közvélemény jelenleg nem hajlandó elfogadni. A konfliktus elhúzódása valószínű, mivel sem a katonai helyzet, sem a diplomáciai erőfeszítések nem hoztak jelentős elmozdulást az utóbbi időszakban. A podcastban szó esett egy ritkaföldfémekkel kapcsolatos amerikai-ukrán megállapodásról is, amely elvi szinten mindkét fél számára érdekes lehetne. Azonban a Trump-Zelenszkij találkozó katasztrofális kimenetele óta nincs új hír arról, hogy ezt mikor és pontosan milyen feltételekkel köthetnék meg. A Kijevi Nemzetközi Szociológiai Intézet legújabb mérései alapján az ukrán társadalom többsége továbbra is támogatja a háború folytatását. Egy március végi felmérés szerint a megkérdezettek 77%-a pozitívan értékelte a 30 napos tűzszüneti javaslatot, de nem a békébe vetett hit miatt, hanem hogy ezzel kiderüljön, Oroszország valóban hajlandó-e tárgyalni. Emellett a felmérés szerint 82% akkor is támogatná a háború folytatását, ha az Egyesült Államok megvonná a segítségét. A kutatásokból az is kitűnik, hogy Zelenszkij elnök népszerűsége növekedett az elmúlt időszakban, és a frontvonalhoz közelebbi régiók lakossága is pártolja a harc folytatását. Az orosz közvélemény alakulása szintén érdekes képet mutat. A Levada Központ kutatásai alapján az elmúlt két hónapban a háború támogatottsága jelentősen nőtt Oroszországban. A februári mérés szerint az oroszok 80%-a támogatja a háborút, ami a 2022. márciusi, az invázió kezdeti időszakát idézi. A háborúval kapcsolatos lelkesedés növekedése összefüggésbe hozható a világpolitikai helyzettel és az orosz médiában kialakított információs környezettel, amely azt sugallja, hogy Oroszország "nyeregben van" és a konfliktus folytatása előnyös számára. A legmagasabb értékeket a 65 év feletti férfiaknál mérik, akik életkorukból adódóan nem kerülnek közvetlenül a frontvonalba, viszont a szovjet katonai ethosz erősen befolyásolja őket. Ezzel szemben a nők körében nagyobb a nyitottság a tárgyalásos rendezésre. Eközben Európa egyre hangsúlyosabb szereplőként jelenik meg Ukrajna támogatásában. Takácsy Dorka kiemelte, hogy az Egyesült Államok hozzáállásának változása után az ukrán média is egyöntetűen arra a reményre helyezte a hangsúlyt, hogy Európa képes lehet betölteni a kieső amerikai támogatás helyét. Az európai védelmi politika felpörgött, és létrejött a "tettrekészek koalíciója". Az ukrán közvéleményben jelenleg felfokozott várakozások mutatkoznak Európa szerepével kapcsolatban, hiszen az új geopolitikai helyzetben jelenleg az uniós tagállamok segítsége tűnik az egyetlen alternatívának.

A kormány a gyermekes családok adókedvezményeinek növelésével szeretné megállítani a népességcsökkenést. Eközben a társadalmi egyenlőtlenségek háttérbe szorulnak – sőt, a jelenlegi intézkedések inkább hozzájárulnak azok növekedéséhez. Az 1912-ben bevezetett családi pótlék egyszerre számít „szent tehénnek” és elsorvasztandó rendszernek. Erről beszélgettünk Kramarics Szandrával, az ELTE Szociológia Doktori Iskola doktorjelöltjével. Kramarics Szandra fő kutatási területei közé tartozik a családpolitikai ellátások vizsgálata. Először arról kérdeztük, mennyire leegyszerűsíthető a családtámogatások hatékonyságának kérdése. Vagyis: ha pénzt adunk, attól valóban több gyerek születik? Természetesen a válasz nem ilyen egyszerű. Ahogy Kramarics Szandra is elmondta, fejlett országokat is érint népességcsökkenés, még olyanokat is, amelyekben híresen jó a családtámogatási rendszer. Ilyen például a skandináv országok többsége vagy Franciaország, ahol nemcsak a pénzbeli támogatásokra figyelnek, hanem az intézményrendszer is igyekszik segíteni a gyermekes családokat. Sőt, munkaerőpiaci eszközökkel is támogatják a munka és a gyereknevelés összeegyeztethetőségét. Magyarországon az elmúlt években láthattuk, hogy egy-egy nagyobb támogatási program – például a CSOK vagy a babaváró hitel – bevezetése időszakosan javította a születési statisztikákat. Ugyanakkor a következő években ezek után apályszerű visszaesés következett. Ez arra utal, hogy ezek az intézkedések inkább előre hozták a már tervezett gyermekvállalásokat. Ha azt szeretnénk tudni, mi kell ahhoz, hogy a családok gyermeket vállaljanak, a kutatások szerint a legfontosabb tényező a tervezhető jövőkép. Ennek részei például: elegendő gyermekorvos, bölcsődei férőhely, iskolai tanár, valamint olyan munkaerőpiaci politika, amely támogatja a gyermeket nevelőket. Az is jól látszik, hogy az elmúlt években csökkent a kétgyermekes családok száma. Ez arra utal, hogy sokan nem lépnek tovább az egygyermekes modellről a második gyermek felé – feltehetően a kiszámíthatatlanság miatt. Eközben az adókedvezmények rendszere éppen azoknak kedvez, akik munkajövedelem szempontjából előnyös helyzetben vannak, hiszen sokat nyernek azzal, hogy nem kell személyi jövedelemadót fizetniük. Az alacsonyabb jövedelmű, sokszor bizonytalan munkahelyen dolgozó vagy munkanélküli családok viszont nem részesülnek ebben az előnyben, így számukra a rendszer sem többletjövedelmet, sem biztonságot nem nyújt. Megoldás lehetne például egy negatív adó bevezetése, amely biztosítaná, hogy az alacsonyabb keresetűek is hasonló összegű támogatásban részesüljenek, mint a magas jövedelműek. Így az adórendszer legalább részben kiegyenlíthetné a társadalmi különbségeket. A családi pótlék univerzális támogatásként működik, amelyhez hosszú ideje nem nyúltak hozzá, így összege mára elinflálódott. A kormány nem meri megszüntetni – hiszen 1912 óta létezik –, de növelni sem kívánja. Ennek ideológiai alapja, hogy a dolgozó, munkával rendelkező rétegeket kívánják támogatni, nem pedig mindenkit (anyagi helyzettől függetlenül).

Trump hivatalba lépése óta olyan látványos folyamatok indultak el a nemzetközi diplomáciában, amelynek hatása minden földrészen érződik. Európa, és az Európai Unió ebben a megváltozott helyzetben keresi helyét, és mozgásterét. Egyszerre van napirenden egy erős EU és egy gyengülő, nemzetállami szintre épülő laza szövetség napirenden. Erről beszélgettünk Bíró-Nagy Andrással, a Policy Solutions vezetőjével. Ha leegyszerűsítjük a képet, akkor gazdaságilag és katonailag is két út előtt áll Európa. Gazdasági értelemben az Európai Unió szerepe a kérdéses, amely lélekszáma, és meglévő gazdasági ereje alapján, ha együtt lép fel a globális piacon, akkor meghatározó tényező. Ha egyesével, bilaterális módon akarja keresni pozícióját, akkor középszerű, kevéssé meghatározó. Csak GDP-t nézve EU akkora gazdasági teljesítményre képes, mint Kína. Ez persze csalóka, hiszen a sok tagállam gazdaságának ereje csak sok korrekciós tényezővel adható össze. De mindenképpen erős szereplő. Ebből a szempontból nézve kevéssé érthető, miért jó néhány tagállamnak egy lazább szerkezetű EU. Az USA szempontjából talán érthető, hiszen kisebb erő, könnyebb irányíthatóság elv érvényesíthető kívülről. Azaz egy szétaprózódott rendszer nem lesz képes erősen, például piacvédelmi logikán fellépni az USA-val szemben. De persze Kínával szemben sem, amely már problémát is okozhat az amerikai gazdasági szereplők számára. Miközben a magyar kormány is megfogalmazta aggályait arról, hogy versenyképességi fordulat kell Európában, azközben az MCC és a lengyel PIS mögötti Ordo Iuris közösen készített egy anyagot az EU átalakításáról. Ez két irányt tartalmaz: az első a vissza a kezdetekhez, amely egy nagyon egyszerű gazdasági együttműködést jelent. Ebben minimális lenne az Európai Bizottság és az intézmények szerepe. A másik irány akkor kerülne elő, ha szerintük nem reformálható meg az EU, ebben az esetben újra kellene alapítani, és megszüntetni minden korábbi intézményi struktúrát. Vad ötletek, ahol nem látszik, hogy gazdasági versenyképesség szempontjából ez hol jelent sikert. A másik dimenzió Európa jövője szempontjából a katonai aspektus. Ebben már nem csak az EU tagállamai, kivétel lényegében Magyarország és Szlovákia, hanem már az EU-ból kilépett Egyesült Királyság is szereplőként lép elő. Azzal, hogy az USA megbízhatatlan partner kategóriába kerül át, elkezdődött egy katonai projekt, amely erős, önálló Európát jelent. A két dimenzió kapcsán a vita hol tart, és mi várható évtizedes távlatban erről is szól a beszélgetés.