Kék Egyenlőség

A szociológia mint tudomány mind a mai napig rendkívül sokszínű képet mutat. Egységes arculat helyett az elméletek és a módszerek sokfélesége jellemzi. Sőt, még a szociológia meghatározása vagy az alapfogalmai körül sem alakult ki konszenzus. A szociológusok különbözőképpen vélekednek arról, hogy például egy szociológiai elméletben szükség van-e cselekvőre, és ha igen, akkor inkább racionálisan vagy inkább nem racionálisan cselekszik-e. Éber Márk szociológussal arról beszélgettünk, hogy miképpen látjuk ma a szociológia helyzetét, és valószínűleg jóval több kérdést hagytunk nyitva, mint amennyit sikerült megválaszolnunk.A szociológiát sokan sokféleképpen művelik, ahogyan a szociológus végzettség is a munkapiac számos területén használható. A sokféleség azonban már-már a szétaprózottság képét mutatja, mivel a szociológusok között a legalapvetőbb kérdésekben sincs konszenzus. Egyáltalán mire jó a szociológia? Hogyan lehet meghatározni? Milyen szociológusi szerepek alakultak ki az elmúlt évtizedekben? Ezekre a kérdésekre nem született egységes válasz, ezért inkább érdemes úgy feltenni a kérdést a szakma minden művelőjének, hogy számára mit jelent a szociológia, és ő maga milyen alapfogalmakat, elméleti keretet és kutatási módszertant használ egy adott kutatáshoz. Ezeken a kérdéseken túl Éber Márk Áron szociológussal Fáber Ágoston arról is beszélgetett, hogy mi a különbség tudományos teljesítmény és karrier között, a vulgárpszichológia mintájára létezik-e vulgárszociológia, és hogy a szociológus csak azért kritizál-e, mert valamilyen lelki baja van.

A Kék Egyenlőség podcast legújabb adásában András Felícia felnőtt klinikai és mentálhigiéniai szakpszichológus, pszichoterapeuta segítségével a maga konkrétságában vizsgáljuk meg azt a kérdést, hogy mi is történik a pszichológus rendelőjében. Áttekintjük az egész terápiás folyamatot attól a kérdéstől kezdve, hogy a segítséget kereső hogyan talál magának megfelelő szakembert, egészen odáig, hogy lezárul a terápiás folyamat. Mindeközben az alábbi lényeges felvetésekre is igyekszünk választ adni: Mennyire szólhat bele a terapeuta a páciens életébe? Hogyan hat a páciens meglévő emberi kapcsolataira egy terápiás folyamat? És mikor mondható sikeresnek egy terápia? András Felícia felnőtt klinikai és mentálhigiéniai szakpszichológussal, pszichoterapeutával immáron a harmadik adásban nyerhetünk betekintést a pszichoterápia rejtelmeibe. Bár ma már egyre elfogadottabb terápiás segítséget kérni, olykor a terápiás munkában részt vevő páciensre még mindig „bolondként” tekint a környezete, illetve az ország bizonyos részein továbbra is kifejezetten nehezen hozzáférhető ez az egészségügyi szolgáltatás. Az adásban érintünk különböző akkreditált egyéni és csoportos pszichoterápiás módszereket (például pszichodráma, csoportanalízis, pszichodinamikus mozgás- és táncterápia), és arra is kitérünk, hogy mi számíthat „hibának” a pszichoterápiás folyamatban a szakember részéről. Mi ilyenkor a teendő? Hogyan lehet ezt a pácienssel megbeszélni? Ezzel összefüggésben konkrét szakmai és etikai hibákra, vétségekre is kitérünk: a terapeuta és páciense között létrejövő intim kapcsolat minden formája tiltott határátlépésnek számít (még a terápiás folyamat lezárultát követően is). Ugyancsak kitérünk arra, hogy a terapeuta idealizáltsága nehezítheti a terápiás célok megvalósulását, amennyiben érintetlen, reflektálatlan marad. A beszélgetést azzal a kérdéssel zárjuk, hogy a kritikai pszichológiai mozgalom által felvetett szempontok hogyan kamatoztathatók a pszichológusi praxisban. Pszichoterápiát egészségügyi szakvizsgával rendelkező szakember végezhet. Az egészségügyi engedéllyel rendelkező pszichológusok és orvosok adatbázisa publikusan elérhető (folyamatosan frissül): https://kereso.enkk.hu/ Pszichoterapeuták szaknévsora (frissítve 2023 őszén): https://www.mentalport.hu/pszichoterapias-szaknevsor/magyarorszagi-pszichoterapeutak-szaknevsora/ A Kék Egyenlőség adásait a Tilos Rádió stúdiójában rögzítjük.

András Felícia pszichoterapeutával beszélgettünk arról, hogy mire is jogosítanak a különböző pszichológiai végzettségek. Nincsenek könnyű helyzetben azok, akik ma pszichológusi segítséget keresnek: már nemcsak az állami ellátásban, de a magánrendelésben sem könnyű segítséghez jutni. A helyzetet csak nehezíti, hogy a segítséget kereső általában nem tudja felmérni, hogy milyen végzettségű és képesítésű szakemberre lenne szüksége. Sajnos a hatályos protokollokat/irányelveket maguk a szakemberek sem mindig tartják be. András Felícia pszichoterapeutával arról beszélgetünk, hogy hogyan épül fel a pszichológusképzés Magyarországon, és hogy milyen (szakirányú) végzettséggel és képesítéssel milyen tevékenységet végezhet egy szakember. És néhány tévhitet is eloszlatunk. Az önsegítő könyvek, a mentális nehézségeket tárgyaló podcastok és YouTube-videók tömeges elterjedésével úgy tűnhet, hogy pszichológiai tudatosságunk ma minden korábbinál magasabb szintre ért. A megfelelő minőségű információforrást azonban nem mindig könnyű megtalálni, és adott esetben egy segítséget kereső laikus azt is nehezen méri fel, hogy milyen szakemberre is lenne szüksége. A pszichológusi szakma rendkívül rétegzett, a képzések, amelyek különböző tevékenységek végzésére jogosítanak, gyakran szigorú sorrendben épülnek egymásra, de arra is felhívjuk a figyelmet, hogy egy nem megfelelő terápia káros hatást is gyakorolhat a páciensre. András Felícia pszichoterapeuta segít nekünk eligazodni abban a kérdésben, hogy mi a különbség okleveles pszichológus, tanácsadó szakpszichológus, klinikai szakpszichológus vagy pszichoterapeuta között, de szóba kerülnek az alternatív gyógyító tevékenységek és a párterápia is.

Idei évadzáró adásunkban kötetlen formában beszélgettünk részben aktuális, részben minket érdeklő és érintő kérdésekről. A beszélgetés első részében a karácsonyhoz és általánosságban az ünnepekhez fűződő viszonyunkról esett szó, majd a felnőttség és a felnőtté válás kérdéseit boncolgattuk szociológiai és pszichológiai szempontból. Végül arra is kitértünk, hogy kinek melyik volt a kedvenc kék egyenlőséges beszélgetése, és miért. A stúdióban András Felícia, Czabán Samu, Czelleng Réka és Fáber Ágoston.

A szenvedés a legprivátabb tapasztalatunk, mégis nagyban meghatározzák a társadalmi körülmények. A félelemre épülő, negatív társadalmi integráció például megágyaz a generalizált szorongásnak, a szenvedés kiüresedése és a tulajdonlás kudarca a depressziónak, az egyének eldologiasodása pedig az addikciónak. Az emberi szenvedést leíró nyelvezet a pszichológiai, biomedikális szakértői nyelvbe kerül át, és nem veszi számításba azok társadalmi okait. A változás lehetősége azonban mindig ott van: még ha egy elidgenedett világba növünk is bele, attól még nem csökken a vágy, hogy értelemteli kapcsolatokat létesítsünk. Sik Domonkos szociológussal Czabán Samu beszélget arról, hogyan lehetne válaszokat adni a modern szenvedésre.