Nappali 2026-07-13 #01 | Mi lehetett volna, ha Széchenyi István nem betegszik meg?

Nappali 2026-07-13 #01 | Mi lehetett volna, ha Széchenyi István nem betegszik meg?

A Mi lehetett volna, ha… című történelmi rovatunk mai részében arra keressük a választ, alakulhatott volna-e másként, ha 1848-ban Széchenyi Istvánon nem hatalmasodik el a betegsége.  A kérdés végiggondolásában Csorba László, történész, egyetemi tanár, a Budapesti Történeti Múzeum főigazgatója lesz a segítségünkre.

Szombati Reggeli 2026-07-11 #1 | „Nem arra lettünk teremtve, hogy kényelemben legyünk“

Egyre erőteljesebben követel teret magának az éghajlatváltozás, az idei nyáron egészen biztosan nem nőtt azok száma, akik nem hisznek benne – bár nem hit kérdéséről van szó. Az, hogy bizonyos településeken gondot okozott az ivóvízhez való hozzáférés, olyan probléma, amelyet nem hagyhatunk figyelmen kívül. Arról, hogy mit tehetünk egyénileg a helyzet szinten tartása érdekében , a rimaszombati származású Samu Andreát, a világ legnagyobb civil természetvédelmi szervezete, a Természetvédelmi Világalap (WWF) magyarországi szervezete Élő Folyók programjának szakértőjét kérdezte Paszmár Lívia a szombati Reggeliben.

Szűkebb pátriám #13 | Kéménd és a traktorállomás

A Szűkebb pátriám című rovatunkban ismert szlovákiai magyarok mondják el, hogy a településen, ahol felnőttek, melyik középülethez, műemlékhez vagy természeti látnivalóhoz fűzik őket a legkellemesebb gyerekkori emlékek.  Ebben a részben Hégli Dusan rendező, koreográfus, az Ifjú Szivek Táncszínház főigazgatója mutatja be Kéméndet és környékét.

Pentaton #93 | „A halál gyerekkori félelmem, ezt úgy tudom kezelni, ha lenyomatot hagyok magam után” – vallja Turtev Erik

Turtev Erikkel azért szeretek időről időre találkozni, mert mindig meglep valami újdonsággal, különlegességgel, és az előző alkalmakkor megbeszélt dolgok egy jelentős része addigra aktualitását veszti. Állandóan új terveket sző, zenei pályafutása, repertoárja folyamatosan megújul. „Egyedinek kell lenni, ez a legfontosabb” ­– mondja. És ennek köszönhetően együttese, a somorjai gyökerű Varkocs sikeresen kitört a Csallóközből, gyakran fellép szlovák nyelvterületen. Sőt, azon túl is, tavaly nyolc európai országban ötven koncertjük volt. A mostani a második interjú, amelyre Erik zenésztársával, Győry Sárával érkezett, akivel minden szempontból kiegészítik egymást. A riportert ritkán hozza össze a sors ennyire összeszokott, egy húron pendülő zenésztársakkal. A podcastből kiderül: * mit foglal magában Erik másodállása, a varkocsos munka, * hol kezdődik és hol zárul a napja, * hogyan sikerült gyökeret ereszteniük a szlovák nyelvű és a nemzetközi zenepiacon, * tudatos volt-e a Varkocs többnyelvűsége, * mi kapcsán került fókuszba a pinkekarcsai falunap, * mi az, ami miatt óva intették Eriket korábbi zenésztársai, * ki a felelős azért, hogy kiszorultak a szlovákiai magyar zenei körforgásból, * eljöhet-e az a pillanat, amikor végleg lemond a csallóközi fellépési lehetőségekről, * miért nagyúr Csallóközben a megszokás, * mely országokban léptek fel tavaly, * milyen volt patkányok közt éjszakázni egy csehországi koncerthelyszínen, * mennyire kell alkalmazkodni az egyes helyszínekhez, utánanézni, hogy milyen jellegű fesztiválon lépnek fel, * miért nincs két egyforma Varkocs-koncert, * mennyire nehéz külföldön ismeretlen zenekarként bevonzani a közönséget, * mindenhol érti-e a nézősereg a Varkocs zenéjét, * miért fontos az imázs, * mitől különleges hangszer a doromb, * milyen új dalok készülnek manapság, * Erik miért tartja lényegesnek bizonyos időközönként megújítani szinte a teljes repertoárjukat, * hogyan készít avarkori és szlávkori hangszermásolatokat, * mit kérdez a mesterséges intelligenciától, * Sára melyik idei fellépést várja a legjobban, * Erik miért tetováltatta magára a Csallóköz szót, * hogyan készült a Jakuza Ritual és Domcsa alkotta Echo Bloom formációval közös Ritka virág című szerzeményük, * mit vett át a Varkocs a mulatós zenéből, * ki Varga Irénke. A Varkocs két tagját, Turtev Eriket és Győry Sárát Puha József faggatta a május 27-i beszélgetős Pentatonban.

Szöveg-köz #15 | Átadták a 2025-ös Madách-díjakat

Június 24-én adták át a szlovák Irodalmi Alap irodalmi díjait, amelyekkel a tavalyi év legkiemelkedőbb alkotásait, műfordításait és újságírói teljesítményeit ismerték el. A hagyományosan a pozsonyi Zichy-palotában megrendezett ünnepségen a magyar nyelvű művekért járó Madách-díjak is átadásra kerültek, amelyeket 1967 óta ítélnek oda, 2023 óta a Bázis Egyesület közreműködésével. A háromtagú zsűri – Jitka Rožňová, Havran Kati és Sánta Szilárd – döntése alapján az idei Madách-díjat Szalay Zoltán kapta Sivatagi só (Madách Egyesület) című kötetéért, míg a legjobb műfordítás díját György Norbert vehette át Ivan Medješi Jedenie című könyvének Evészet (Kalligram) címen megjelent magyar fordításáért. Madách-nívódíjban részesült Forgács Miklós (Nyálbúvár, Kalligram) és Nagy Hajnal Csilla (Majdnem ésszerű távolságból, Kalligram), a műfordítói nívódíjat pedig Böszörményi Péter (Lukáš Cabala: Emlékszel majd Trencsénre?,  Abacus+) és Mészáros Tünde (Macsovszky Péter: Tantalópolis, Kalligram) érdemelte ki. A műsor első részében a zsűri elnökével, Jitka Rožňovával beszélget Paszmár Lívia a döntés szempontjairól és a díjazott művekről. Ezt követően megszólal Szalay Zoltán is, akivel korábban már hallhattak beszélgetést a Szöveg-köz című műsorban, Jakubecz László pedig a Nyugaton a helyzet adásában kérdezte a kötetről. A harmadik vendég N. Tóth Anikó, a Bázis társelnöke, aki arról beszél, milyen szerepet vállal az egyesület a Madách-díjak odaítélésében. A következő időszakban a tervek szerint a további díjazottakkal is hosszabb beszélgetéseket hallhatnak a kitüntetett kötetekről és alkotói munkájukról.